Múlt héten zajlott az első Európai Lány Informatikai Diákolimpia, az EGOI 2021, ahol a magyar csapat tagjaival, Éles Júliával, Nagy Boglárkával, Ottrok Veronikával és Kelemen Annával, valamint a Neumann Társaság tehetséggondozásért/olimpiákért felelős alelnökével, Erdősné Dr. Németh Ágnessel beszélgettünk.
Hogy érzitek magatokat a versenyen, mi volt eddig, és mi van még hátra? Meséljetek, légyszi!
Roni: Most mindannyian fáradtak vagyunk.
Juli: Ma volt az első fordulója a versenynek, ezért kicsit fáradtak vagyunk, de nagyon jól érezzük magunkat mind a négyen.
Mennyire van beosztva az időtök?
Bogi: Nagyon, este 9-ig tart általában a program.
Ebből mennyi a verseny, amikor konkrét feladatokat oldotok meg?
Juli: Ma 5 óra volt maga a verseny, ami alatt 4 feladatot kellett megoldani.
Hogy érzitek, hogyan sikerült a mai forduló, meg vagytok elégedve?
Juli: A magam részéről jól sikerült, én nehezebb feladatokra számítottam.
Bogi: Lehetett volna jobb is…
A feladatokat csapatmunkában kell csinálnotok vagy önállóan?
Juli: Itt már végig egyéni a verseny, mindenki önmagáért küzd.
Bogi: A csapat alatt inkább azt értik, hogy ez a válogatott, ahol 4 magyar versenyző képviseli Magyarországot.
Mi van még hátra, milyen az előttetek álló program?
Juli: Holnap szabadnap van, vagyis nincs verseny, de be van osztva az egész napunk, kirándulunk. Pénteken lesz még egy versenynap, akkor lesz a második forduló.
Mikor tudtok meg valamit a helyezésekről?
Bogi: Már most is van egy lista, de eredményhirdetés a záróceremónián lesz majd szombaton.
Erdősné Dr. Németh Ágnes: A diákolimpiáknak szoros, - az elmúlt 30 évben - jól kialakult menetrendje van. Mindegyikre az országok egy válogatóverseny-sorozattal választják ki azt a négy diákot, aki képviseli őket. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint egy sportversenyen: a lányok válogatók sokaságán keresztül kvalifikálták magukat az első Európai Lány Diákolimpiára (EGOI). A menetrend szerint egy gyakorlónappal kezdtek, ahol beüzemelték a számítógépes környezetet: a lányok a számítógépükön írnak programokat, amit feltöltenek egy értékelőrendszerbe, majd rögtön visszajelzést kapnak a megoldott feladatról - hány tesztesetre, hogyan sikerült megoldást találni. A gyakorlónap után kirándulásnap jött a versenyzőknek, miközben a rendezők a technikai részleteken finomítottak, a gyakorlónapi tapasztalatok alapján. Az első versenynap ma volt, a második pénteken lesz, köztük egy újabb kirándulással. Mindkettő versenynapon öt órát dolgozhatnak négy-négy feladaton. A végére pontosan tudni fogjuk, hogy kinek hány pontja van. A versenynapokon mi, tanárok is halálra izguljuk magunkat - ugyanúgy, mint egy úszódöntőn, ahol láthatjuk, hogy mikor fordulnak 50 méteren - itt azt tudhatjuk, kinek, hogyan sikerült egy feladatot megoldani: egy-egy feltöltéskor milyen részfeladatot oldottak meg, és az mennyi pontot ér. A diákolimpiákon a diákok fele kap érmet: 1/12-edük aranyérmet, 1/6-uk ezüstérmet, 1/4-ük bronzérmet. Maga a részvétel már kiemelkedő, nemzetközi eredmény.
Milyen programozási nyelvet kellett használnotok a versenyen?
Bogi: C++-t, de ha jól láttam a versenyen volt, C, C++, Python és Java.
Mióta érdekel Titeket az informatika? Mikor volt az a pont, amikor már lehetett tudni, hogy ez már több, mint matek.
Bogi: Én az iskolában 5. óta informatika oktatásban veszek részt, és 6. óta versenyzem is. Nem mondom, hogy hatodikban egyből beleszerettem, kellett egy pár év, sok verseny, és nagyon sok munka hozzá. Talán nyolcadikra tudnám behatárolni, amikor eldöntöttem, hogy jó, akkor infó, és azóta meg is maradtam ezen a vonalon.
Roni: Elviekben én is kaptam 5. óta informatika oktatást, de általánosban nagyon alapszintű tudást adtak át. Középiskolában én a fizika szakot akartam megcélozni, ami végül fizika-infó szak lett. Itt tavaly jött be a programozás, és akkor jöttem rá, hogy ez egy tényleg érdekes dolog, olyan, ami engem nagyon leköt.
Anna: Én nem olyan régen foglalkozom programozással, 5. érettségi tárgyként választottam az informatikát, utána elkezdtem OKTV-re járni programozás kategóriában, és megtetszett.
Juli: Én is 6-ban kezdtem el programozni és versenyekre járni, mint Bogi, nekem is kellett egy kis idő, amíg igazán megszerettem a programozást, ez olyan 9. körül volt.
Vannak hosszabb távú terveitek is a programozással kapcsolatban?
Juli: Igen, én matek-informatika szakterületen szeretnék elhelyezkedni, de pontos elképzelésem még nincs, de az irányvonal megvan.
Anna: Én is matekkal és informatikával szeretnék foglalkozni.
Roni: Nekem konkrét elképzeléseim még nincsenek, de szeretném az informatikát és a programozást tovább vinni. Egyrészt ezt szeretem csinálni, másrészt pedig ez most egy nagyon keresett szakma, amit, ha az ember megtanul, utána elég könnyű elhelyezkedni.
Bogi: Én is informatikával szeretnék mindenképp tovább foglalkozni, de hogy hol, melyik egyetemen, az még nem biztos.
Miért fontos nektek, hogy megmutassátok, hogy ezen a területen a csajok legalább olyan ügyesek, mint a pasik?
Bogi: Az utóbbi négy napban, amióta együtt vagyunk, megegyeztünk abban, hogy ebben a szakmában nincs elég nő. És ez nem a nők hibája.
Miben különböznek, egyáltalán különböznek-e valamiben szerintetek a női és a férfi programozók?
Bogi: Nem hinném, hogy meg kellene vagy meg lehet különböztetni a női és a férfi programozókat. Lehet, hogy a gondolkodásmódunk más, de mind a női, mind a férfi programozó lehet ugyanolyan sikeres, tehetséges – és ugyanannyit tanulnak.
Milyen egy jó programozó?
Roni: Talán az a jó, ha nyitott az új ötletekre. Akkor lesz valami jobb, ha tudjuk, hogy milyen újdonságokat tudunk beleépíteni. Ahogy változik a világ, változik az informatika is, és csak akkor lehet sikeresen fennmaradni, ha nyitottak vagyunk arra, ami körülöttünk történik, ez programozóként még inkább releváns. Nagyon sok programozási nyelv van például, amiből, ha az ember csak egyet tud, nem fogja sokra vinni, ezért nyitottnak kell lenni abban, hogy munka közben új nyelveket is megtanuljunk.
Mit szerettek csinálni, amikor épp nem ilyen versenyeken vesztek részt?
Juli: Én a cicáimmal szeretem tölteni az időt, olvasok, de nekem szívem csücske a matek, ezért szabadidőmben is oldok meg feladatokat.
Bogi: Rengeteget olvasok, de mellette a filmnézés, zenehallgatás és a barátaimmal töltött idő, ami jellemző.
Anna: Én is a kikapcsolódásom részeként tartom számon a matekot, mert nagyon szeretem. Sokat olvasok és a barátaimmal találkozom, illetve zenélni is szoktam, fagotton játszom.
Roni: A zene az nekem is megvan, nagyon régóta zongorázom, szoktam otthon is játszani rendszeresen, de emellett más művészetek is érdekelnek. Szoktam például rajzolni, írni, sokat kézműveskedem, például hímzek…, ami éppen adja magát.
Köszönjük, hogy időt szántatok ránk és jobban megismerhettünk Titeket!
Nagyon sok sikert kívánunk Nektek a Dynatrace, a Provice és a Telvice nevében!
AZ INTERJÚ ELKÉSZÜLTE UTÁN MEGSZÜLETETT A VÉGEREDMÉNY: ÉLES JÚLIA EZÜSTÉRMES LETT!
